Furán hangzik, hogy a kertész lelke olyan, mint a hagyma? Talán igen. Meg ismerjük ezt a Shrekből, amikor a Szamár mindenáron tortának akarja vagy parfénak nevezni az ogrét, mert azt mindenki szereti. A kertészek egy teljesen más világot képviselnek a világban. 

Hogy is fogalmazzak?! Még késő este is a növényeket bújjuk és míg ezeket a sorokat olvasod, akkor is a kertész társadalom dolgozik. Hajnalban, késő éjjel. Tuuudom, a biogazda éjjel permetez....de majd erről is mesélek, mi van valójában ezzel. Mert igen, de nem is. 

Térjünk vissza a hagymához. A hagymát valaki vagy szereti, vagy nem. Ismerek több olyan embert, aki nem szereti a hagymát. Mint ahogyan olyat is, aki minden alkalommal megragadja a lehetőséget, hogy kifejtse, hogy a kertészeknek, gazdáknak semmi sem jó. Utálja őket és bárki bármit mond, nem változik a véleménye. Az ő szemükben mi vagyunk a hagyma, amit nem mindenki szeret. 

De ha mi nem vagyunk, akkor nincs élelmiszer, nincs szobanövény, nincs veteményesben kérdést feltevő hobbikertész sem, mert nincs hova fordulni. Jah de van: a sokatmondó panelkertészek zárt csoportjaihoz, ahol a rossz tanács is tanács elve szerint mindenki ért ehhez is. Mint a focihoz, a vírusokhoz, a politikához és gazdasági kérdésekhez is. 

Mi a természetben élünk. Úgy igazán.

Ebbe ne gondolj bele semmi extra spirituális töltetet, nem vagyunk sem laposföldhívők, sem más fura lények. De mivel mi a környezetben, a természetben és növények és állatok között élünk, így teljesen másképp látjuk a világot. Azt látjuk, ami valójában van. Hogyan változnak a felhők. Ahogy változnak a növények óráról-órára akár. Ahogy változik az időjárás és nekünk nem kell csilivili előrejelzőrendszer ahhoz, hogy lássuk, milyen idő lesz. Mert éljük és ebben élünk. Sokszor már a fényekből tudjuk, hogy ha eső készül. Pedig még felhő egy szál sem. 

A kertész szakma más szemszögből

A fent említett okokból mi egy másképp összehuzalozott emberek vagyunk. Nagyon sokat tervezünk és gondolkodunk. Rengeteget agyalunk és ha nem tudnánk előrelátóan gondolkodni, akkor sem a kertek tervezése nem lenne sikeres, sem a biokertészkedés, sem egy adott gazdálkodási év. Mert nekünk meg kellett tanulni rendszerben, szerteágazóan gondolkodni. 

Ezt érthetjük gazdaságilag gondolkodásnak ugyanúgy, mint a növények nyelvén, a növények élettanát ismerve, a hatóanyagokat, a tápanyagozást, a rovarok viselkedését és sok egyéb olyan társszakmát kell ismerjünk, ami egy egyszerű "átlagembernek" nem is tűnik fel. 

Sok munkakör olyan, főleg a multiban, hogy egy dologba látsz bele, semmi többe. Elvégzed, kész, megvan a fizetésed. Nem kell rendszeren gondolkodnod, hogy a munkakörödnek milyen hatása van, netán a munkádnak más folyamatokra. A kertészetben és a gazdálkodásban ez teljesen másképp van. Itt ha mi nem látjuk át, akkor ott ette meg a fene. Munkahelyen, kicsi-kicsi beosztottként nem kell sem felelősséget vállalni a legtöbb esetben, sem rendszerben gondolkodni. Nem kell előrelátást tanulni, mert kapunk egy feladatot, aztán jól is van az úgy, ha elvégezzük. A főnökeink gondolkodnak helyettünk.

A mi szakmánkban ez teljesen másképp van. Itt minden év egy hatalmas tanulás és előre kell látni mindent. Még talán azt is, ami meg sem történt. Egy kertész fejben profin modellezik: mekkora térállás kell az ültetésnél, mikor kell szüretelni, így mikor mit és hova vessek? Mikor vegyem meg a következő évi vetőmagot, hogy aztán majd időben vetni tudjak? Nagyon sok tervezés ez. 

S ez olyan sok rétegből áll mint a hagyma rétegei lebontva: a vetőmagtól az asztalig vagy a bolt polcán álló cserepes növényig.